Fischer Ernő (1914-2002) festőművész lappangó képeinek keresése (I.)
Fischer Ernő (1914-2002)
festőművész lappangó képeinek keresése (I.)
A címből is látható, hogy ezzel a bejegyzéssel új sorozatot kezdek, amelyben megpróbálom felkutatni Fischer Ernő festőművész (1914-2002) lappangó képeinek hollétét azzal a céllal, hogy a tulajdonosok jóminőségű fényképfelvételeket küldjenek részemre, illetve a Fischer Ernő Alapítvány számára. Ezzel szeretném kiegészíteni Tanár úr életművével kapcsolatos nálam található legteljesebb dokumentációt és megosztani az Alapítvánnyal, egy majdani nagymonográfia anyagaként. Fontos ez a szellemi hagyaték teljessé tételéhez, az életmű mélyebb rétegeinek feltárásához, és Fischer Ernő munkásságának jobb megismeréséhez.
Rérgi tervem ez a munka, de
amig a meglévő anyag feldolgozása csak részlegesen történt meg, addig nem volt
mihez társítani az így megtalált képeket, mert úgy nézett volna ki, hogy a
gombhoz keresem a kabátot. Most viszont, a Fischer Ernő Alapítvány tevékenysége
és az én életmű feldolgozással kapcsolatos majd húsz éves munkám elérkezett
oda, hogy szükségessé vált az ismeretlen helyen fellelhető képek
fotodokumentációjának összegyűjtése is. Aktualitását adta ennek a munkának a
megkezdését egy magángyűjtő kérése, hogy próbáljak a fejlécen bemutatott képnek
a nyomára bukkanni, illetve megfelelő színes reprodukciót bemutatni. A nálam
megtalálható öt évtizedre visszanyúló fénykép és dia dokumentációban a keresett
képnek csak egy részletét találtam meg, ezért lenne szükség a teljes képről
színes felvétel. A szegedi Móra Múzeum évkönyvében megtalálható ez a kép teljes méretben, nem csak részletként, fekete-fehér felvételen, de eléggé rossz minőségben. A nálam levő fénykép, amin csak egy részlet látszik a keresett műből, Fischer Ernő műtermében készült a hatvanas évek második felében, vagy inkább a
hetvenes évek eljén, az 1973-as Műcsarnoki kiállítás előkészítésénél. A
katalógusban 15-ös tételként ugyancsak Kikötő címmel, de más méret
feltüntetéssel. Ott 56 x 100 cm szerepel, szemben a reprodukció alatt
feltüntetett 50 x 100 centiméterrel. Ez gyakori elírás és lazaság a nyomtatott
formában való megjelentetéseknél. Nagy valószínűséggel a műcsarnoki
katalógusban szerepel a tényleges méret, de ezért sem tenném tűzbe a kezemet. A
katalógus szerkesztő sem ellenőrizte a méretet, azt írt oda amit Fischer Ernő
méretként feltüntetett, és ebben Tanár úr sem volt mindig precíz és pontos.
A nálam megtalálható műteremrészletet
bemutató fényképen, a bal alsó sarokban a fél képet láthatóvá tevő felvétel
alapján egyértelműen beazonosítható a fekete-fehér reprón látható teljes kép.
Az álványon levő Genova című és az alatta látható Budapest képekről több jobb
minőségű dia áll rendelkezésünkre, és ez alapján az is megállapítható, hogy
nagyjából színhű állapotban mutatja a képeket. Ez fontos adalék a többi kép
tekintetében is.
A Móra
Múzeum évkönyvében a Szeged új képzőművészete című írásban Fischer Ernőről
szóló rész a fekete-fehér teljes képet mutató fényképnél olvasható:
A képaláírásból
az is megtudható, hogy a kép technikája olaj és farost, valamint az, hogy a cikk
írásakkor már magántulajdonban volt. Ez mindenképpen 1973 után kellett, hogy
történjen, mert a katalógusban még nem szerepel ez a megjelölés.
Visszatérve a írás elején levő képpárhoz és annak kinagyított változatához, kétség nem lehet afelől, hogy itt ugyan arról a képről van szó mindkét esetben. Így valamennyire ismert a mű, és nagyjából a műteremben látható kép részletből és emlékezetből lehet elképzelésünk az eredti a színvilágáról is, de teljes képet alkotni ma már nem tudunk róla. Azért lenne fontos erről a képről jóminőségű, nagyfelbontású digitális felvétel, mert a korai korszaknak egy olyan reprezentatív, viszonylag nagyméretű darabjáról van szó, amely a későbbi vitorlás képek elődje. A grafikai gyűjteményben ez időből származó rajzok és vázlatok is azt bizonyítják, hogy fontos téma volt ez Fischer Ernő munkásságában már abban az időben is. Egy erre a képre utaló rajz van a birtokomban, amely részletekben menőleg is megyegyezik rajzilag az ott ábrázoltakkal.
A rajz eredeti datálása „FE”.63. az a készítésénél lett ugyanazzal a tussal jelezve, majd a golyóstollal alá írt teljes név a nyolcvanas években utólag került rá, amikor megkaptam Tanár úrtól. Ekkor már volt sok kevésbé kimunkált rajzom és vázlatom tőle, amelyek még csak ötlet szintjén jelezték, hogy a téma régóta foglalkoztatja. A balatoni nyaralások idején sok vitorlás vázlatot készített, amelyek még nem voltak képileg átgondolva, hanem csak a látványt rögzítették.
Aztán vanak olyan
rajzaim is, amelyek már sejtetik, hogy itt komolyabb kép terv van készülőben.
Nem véletlen, mert
ebben az időben volt egy megbízásos pályázat a témából, egy nagyméretű pannóra,
amiből végül nem lett semmi. Pedig készült rá Tanár úr, mint ahogy a következő
rajz is ezt mutatja. Ez már konkrét felnagyításra szánt vázlat, amely kivetítve
mutatja, hogy megfelelő nagyméretű kompozíciónak az alapja lehetett volna.
Visszatérve a
konkrét képhez és ahhoz tartozó rajzi felvetéshez, a következő rajzon megjelenő
hajó a festményen is helyet kap a bal felső sarokban.
Ezeket a rajzokat azért mutattam be, hogy lássuk milyen módon és hányféle helyről, milyen élményekből és motívációk alapján jön létre egy kép.
Ha már igy elkalandoztam a konkrétan
felvetett témától, akkor még szólok arról a képről is, amely a műterem
felvételen a keresett kép mögöt részben látható. Mert úgyan úgy fontos lenne
arról a képről is több információ és megfelelő nagyfelbontású digitális felvétel,
hogy megtudjuk itélni az esztétikai értékének megfelelően. Ne a különböző
recenziókból kiolvasott véleményekből állítsuk össze a véleményünket, a mű
tényleges értékétől függetlenül. Ismereteim szerint csak ezen az általam
készített, elöregedett, amatőr szintű rossz minőségű dián láthatjuk a teljes
képet. A műtermi felvételről sejhetünk valamit a színéről is, illetve a
kettőből összeállítva lehet valamiféle elképzelésünk róla.
A felnagyított részletek mutatják az
azonosságot.
Nem
bonyolítom tovább a dolgot, pedig lehetne beszélni és kutatni az álványon levő
Genova és az alatta levő Budapest képről is, mert ezek hollétéről sem tudunk,
és ugyancsak elég gyenge felvételek maradtak ránk róluk. Viszont látható a
műteremkép jobb szélén a sarokban egy portré is, amely még a család birtokában
van. Fischer Ernő fiát ábrázolja, amelyet szintén Tanár úr festett a hatvanas
években. Ennek bemutatása pedig már végképp elvinne bennünket a címben
megjelölt témától, ezért itt lezárom a képleírásokat.
Ha sikerült
felkelteni az érdeklődést a Fischer képek kedvelői között, akkor kérem, hogy
osszák meg a bejegyzést, hátha eljut az információ a kép tulajdonosához, aki
mérlegelheti, hogy mitévő legyen. Ha nem kívánja felfedni a kép hollétét, de
esetleg küld egy jóminőségű felvételt róla, az is sok segítség az életmű
alaposabb feltárásához.
A facebook-on
messenger üzenetben is felkereshet, vagy nyilvános bejegyzésben kérheti tőlem a
pontosabb elérhetőséget, aki tud valamit erről a keresett képről, vagy más
ismeretlen Fischer Ernő műről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése